Gyanták és balzsamok

Mi a különbség a gyanták és a balzsamok között?

A köznyelvben a fenyőfák ragadós, nedves váladékát is gyantának szokás nevezni, noha ez téves definíció.

Legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy először van a balzsam utána abból lesz a gyanta.

A Tűlevelű fák és bizonyos citrusfélék olyan nedveket tartalmaznak, melyek a fák sérülésein keresztül a fából távoznak, "kicsöpögnek".

Ez az anyag erős fenyő, vagy citrus illatú, sűrűn folyó, nedves, nyúlós, ragadós mézhez hasonló konzisztenciájú anyag.

Ezt az anyagot úgy hívjuk, hogy balzsam.

Fenyő balzsam gyűjtés

A balzsamokat úgy gyűjtik, hogy az élő fenyőfa kérgét, egy darabon lehántják majd vékonyan bekarcolgatják, egy v alakot formázva. A karcolásokban kibukkanó friss balzsam végigfolyik ezeken a vájatokon és a V forma alján gyűlik össze, ahol egy kis csapot ütnek a fába, melyből egy kis gyűjtőedénybe csepeg a friss fenyőbalzsam.

Egy csepp friss fenyő balzsam

A fenyő és citrusfélék balzsama, terpéneket, tri-terpéneket és pinéneket, alfa-pinéneket és egyéb anyagokat tartalmaz, nagy koncentrációban.

Ezek az anyagok illékony anyagok, melyek illóanyagok összetevőjeként vannak jelen a balzsamokban.

A Balzsamokban lévő illó anyagok, azaz illó olajok, a levegővel érintkezve nagy mennyiségű oxigént vesznek, fel, ezt az oxigént átadják a balzsam száraz összetevőinek, közben az illóolajok eltávoznak, elillannak, azaz elpárolognak a balzsamból.

A Gyanta

Az eltávozott illóolaj következtében, továbbá az oxigénfelvétel hatására, a balzsam visszamaradt részei, egy fajtától függően sárgás fehér, sárgás vörös, vörösesbarna vagy egyéb színű, áttetsző és rideg, tapintásra száraz, kristályos anyagot hagynak vissza. Ezt a visszamaradt. Kristályos anyagot hívjuk gyantának.

Az illóolaj tartalmát elvesztett kikristályosodott gyanta

Nyilvánvaló, hogy a fent leírt folyamat természetes módon megy végbe. Pl. egy fenyőfának egy ágát letörik, és elkezd csepegni belőle, friss ragadós balzsam, mely egy idő (napok, hetek) után a belőle elpárolgó illóolaj hatására a levegővel érintkezve, megszilárdul és kikristályosodik. az így visszamaradt anyagot nevezik gyantának.

Ezt a folyamatot, mesterségesen is elő lehet idézni. A mesterségesen előidézett folyamat, amikor desztillációval párolják ki a balzsamokból az illóolajokat. Az előző leckében leírt folyamat erre egy nagyszerű példa, amikor a balzsamból terpentin lepárlásának két módszerét néztük meg.

A fenyőfélékből desztillált illóolajat nevezzük terpentinnek, míg a citrusfélékből desztillált anyagot citrus terpentinnek nevezzük, pl. narancsolaj.

Amikor a fenti folyamat természetes módon megy végbe, akkor a visszamaradt anyagot gyantának nevezik, amikor mesterséges úton, illóolaj desztillációt végzünk, akkor általában nem lesz teljesen száraz és kristályos a végtermék, hanem egy nagyon sűrű, ragacsos anyag marad vissza, ezt az anyagot kolofóniumnak hívják, bizonyos típusát nevezik "Burgundi szuroknak" is.

Tehát a balzsamokat 4 fő formában hasznosítják.

1. Használják természetes, frissen gyűjtött, balzsam formában, a festészetben festőszerek, ritkábban lakkok komponenseként (más területeken pl. optikus szakmában ragasztóként is használják).
2. Használják természetes formában gyűjtött gyanta állapotban, elsősorban lakk készítésre.
3. Használják terpentin, és egyéb illóolajok alapanyagaként.
4. Az illóolaj készítés végtermékét, a kolofóniumot főleg ipari célokra használják, festészetben festőszerek, lakkok, és nemesebb balzsamok olcsó szaporítóanyagaként is ismert.

Amikor a balzsamot terpentintartalmától természetes módon megszabadulva, gyanta állapotban gyűjtik, akkor ilyenkor a végcél a leggyakrabban lakkok, festőszerek készítése.

A lakkok úgy készülnek, hogy a gyantához, illóolajokat adnak. Ilyenkor gyakorlatilag az történik, hogy a gyanta újra visszanyeri a korábban belőle elpárolgott terpéneket és egyéb illóolaj alkotó elemeket. Újra, egy áttetsző, ragadós, állagot vesz fel.

Nyilván a hozzáadagolt illóolaj mennyiségétől függően lehet akár sűrű mézszerű, vagy hígan folyó anyag.

Akárhogyan is, mindenképpen nedves és folyékony állapotú, áttetsző anyag lesz, mely kenhető konzisztenciájú.

Tehát, ha a száraz, kristályos gyantához újra illóolajat adunk, akkor abban feloldódik és a kiindulási anyaghoz, a balzsamhoz nagyon hasonló, ámde attól valamelyest eltérő anyagot kapunk. Ezt az anyagot nevezzük lakknak.

A lakból aztán levegővel érintkezve, újra eltávozik az illóolaj, miközben a gyanta tartalom oxigént felvéve, egy szilárd filmréteget képez, ez a lakkbevonat. Ez egy áttetsző, fényes kemény és rideg bevonat. Áttetszősége és fénye teszi alkalmassá, esztétikai funkciók betöltésére. A fényes lakkal lakkozott festmény színei, felélénkülnek és elmélyülnek, ezáltal sokkal vonzóbb kinézete lesz az alkotásnak.

A szilárd, kemény filmréteg egy másik funkciót is betölt a festmény esetében. Ez a funkció a védelem funkciója.

A lakkbevonat többféle módon is képes védeni a festményt.

Egyrészt a kemény filmréteg, mechanikai védelmet biztosít a képnek. Pl. ha vékonyan megkarcoljuk a lakkozott képet, akkor csak a lakk felülete karcolódik, meg, nem közvetlenül a festékfilmünk.

A lakk védi a portól és egyéb a levegőben keringő szennyeződéstől a festékfilmet, pl. a városi szmogos levegőtől stb.

Az egyes lakkok típusuknak megfelelően, különböző mértékben képesek a levegőben lévő páratartalmat is távol tartani a festékfilm rétegtől, ill. házlapi lakkozásnál a vászontól, farosttól. Nyilván valóan a pára sem tesz jót a képeknek.

A jó festménylakk, később viszonylag könnyedén eltávolítható, a festményfelszínéről, anélkül, hogy közben a szilárd festékfilm károsodna.

Logikus a fenti folyamatok tükrében, hogy ha a gyantához újra, illóolajat adunk, pl. Dammar gyantához terpentint (gyanta oldás) akkor a végeredmény a dammar lakk lesz. Ha ezt a lakkot felkenjük, miután az újra elveszíti, illóolaj tartalmát, a terpentin elpárolgása útján, újra egy szilárd alakot ölt fel, a lakkréteg formájában. Innen már csak egy lépés az a helyes következtetés, hogyha ehhez a megszáradt lakkréteghez újra illóolajat adunk, akkor újra feloldódik a benne lévő gyanta, tehát a lakkréteget a festmény felszínéről, terpentines lemosással távolíthatjuk el.

Pl. ha évek alatt, elkoszolódik a festményünk felszíne, a rárakodott portól, akkor egyszerűen lemossuk a koszos lakkot a képről, ezzel, a szennyeződésekkel együtt távolítjuk el a lakkot, így felbukkan a kép eredeti tiszta színeivel.

Ezután egy új friss védőlakk réteget teszünk a képre. Ezzel újítva fel a képet, így a folyamat kezdődik elölről.

Természetesen ezek így leírva egyszerűek, de a valóságban ennél, bonyolultabbak. Ugyanis, a lakkrétegek, ahogy öregednek, úgy mattulnak és törékeny krétás anyaggá alakulnak. Ráadásul ezek az öregedett lakkrétegek nehezebben oldódnak. Mint egy fiatal lakk réteg. Továbbá akár a festékben akár a lakkban lehetnek olyan adalékanyagok, melyek szintén oldódhatnak, pl. méhviasz, gyanták, stb. így a lakkeltávolítás végül is a festéket is bánthatja.

Másrészt a lakkhoz is adhattak olyan adalékanyagokat, pl. száradó olajok, melyek megnehezítik az utólagos oldást.

Ezek miatt sokszor nem elég a terpentines oldás, hanem egyéb agresszívabb oldószereket is be kell vetni, továbbá speciális eszközökkel, óvatosan kell a lakkot oldani.

Ezért a lakkok későbbi eltávolítását, cseréjét, mindenképpen szakemberre, restaurátorra kell bízni.

Tehát a balzsamokból jönnek létre az illóolajok és a gyanták, melyek újra összeadva képezik a lakkokat.

A természetes gyantákat 2 csoportra szokták sorolni.

Lágy gyanták és Kemény gyanták.

A lágy gyanták azok a terpentin tartalmukat elveszített kemény száraz kristályok, melyeket keletkezésük után rövid idővel gyűjtenek az élő fákról.

Dammar gyanta

A dammar gyanta Dél-Kelet Ázsiában őshonos Dipterocarpaceae nemzetségbe és azon belül is elsősorban a Shorea, Balanocarpus és Hopea családba tartozó fákról gyűjtött, szilárd állapotú sárgás-fehértől a sárgás-barna színig terjedő gyanta. Gyűjtik balzsam formában és megszilárdult gyanta állapotban is.

Dammar gyanta

Az élelmiszeripartól kezdve a hangszergyártások keresztül a füstölő tömjének készítésére még számos területen és természetesen festőszerek, festménylakkok gyártására használják.

A festészeti célra leginkább alkalmas dammárt Szigapúrban gyűjtik, ennek igen világos tiszta a színe.

A damar nagy számban tartalmaz többek között triterpéneket, mely az előző lakkozásról szóló cikkemben említett terpéneknek, melyeket a balzsamterpentinben találhatók, közeli rokona.

Így szinte evidens, hogy a dammar viszonylag könnyen oldódik terpentinben. Valamelyest oldható, ásványi oldószerekben, de ez nem ajánlott, mert, kevésbé tökéletes az ilyen oldódás és beláthatjuk nem is természetes. Ráadásul a száradási sebessége is lassabb az ilyen oldatoknak.

A Dammar gyantát festészeti célokra a 19. század óta használják, azóta viszont a többi gyantafélét, háttérbe szorítva, a festészetben használatos első számú, leggyakoribb gyantává lépett elő.

A dammar lakk a napjainkban használt leggyakoribb festménylakk és festőszer komponens egyaránt. Népszerűsége, könnyű felhasználhatóságának, olcsó árának és más gyantákhoz képest előnyös tulajdonságainak köszönhető.

Mastix

A mastix a földközi tenger térségében, elsősorban a görögországi Chios szigetén élő pisztácia bokor, megkeményedett gyantás váladéka. A Görögök, széles körben használják, sütemények és édességek alapanyagaként, sokszor, önmagában, természetes e formájában használják, rágóként. A masztix gyanta, csepp alakú kristályokban fordul elő, más gyantáknál lágyabb, nem könnyen rágható anyag, a szájban kellemes, enyhén fenyőgyanta ízű, finom leheletfrissítő hatású anyag, amit jólesik rágcsálni.

Mastix gyanta az Ebayen, Görögországból ilyen csomagokban jön.

Így néznek ki a Mastix könnyek

A mastix még a dammar gyantánál is könnyebben oldódik illóolajokban, terpentinben. A damar lakkhoz nagyon hasonló lakkot ad, annál kissé jobban hajlamos a sárgulásra és a krétásodásra is hajlamosabb. Továbbá sokkal drágább is, hiszen míg 1 kg dammargyantát 5-6000,- Ft áron kaphatunk, addig legolcsóbb beszerzési forrásból is, közvetlenül Görögországból rendelve is csak kb. 50 gramm mastixot kapunk ennyi pénzért.

A 19 század előtt, míg a danmart nem ismerték széles körben, főleg a mastixot használták, azóta ezt felváltotta a dammár gyanta.

Napjainkban elsősorban történelmi receptekben használják, ill. ismert még egy speciális alkalmazási területe, a Maroger médiumok, amire a tanfolyam egy későbbi leckéjében térünk ki.

Sandarak

A Sandarak egy félig kemény gyanta, mely illóolajokban nem vagy csak részben oldódik, ezért oldását alkoholban végzik. Régen főzött olajlakk receptekben is előfordult, napjaink szeszben oldott változatát az aranyozási munkáknál használják.

Sellak

A sellak egy Indiában élő tető fajta a lakktetű váladéka. Az apró bogarak, a párzás és peterakás végeztével egy váladékot "izzadnak ki" magukból mely végül az egész fa ágat amin a rovar él beborítja.

A lakk tetű

A különböző sellak változatok

Ez egy lemezes anyag mely a fehértől a sárgán át a vöröse és barnás árnyalatokig előfordul. A fehér változatot használják a festészetben szén és pasztellrajzok fixálására. A Sellak alkoholban oldódik.

Elemi gyanta

Festészeti szakirodalomban ritkán említett érdekes gyanta, mely valahol a gyanta és a balzsam határán lebeg, örökké, ugyanis sohasem szilárdul meg teljesen, sárgás, piszkos szürke színű, örökké ragacsos anyag, mely terpentinben nagyon gyorsan oldódik.

Elemi gyanta

Az elemi gyanta, mivel sohasem keményedik, meg, így szilárd filmréteget sem tud képezni, emiatt sem lakkot nem készítenek, belőle, és festőszerekhez is ritkán adják.

Azonban pont eme tulajdonsága alkalmassá teszi a lakkokban, festőszerekben, a "hozzáadott lágyító" funkcióját betölteni.

A túlzottan rideg gyantákból készült lakkok, magas ridegségüknél fogva, könnyen töredeznének, repedeznének. Emiatt ilyen lágyító hozzáadásával ezt a ridegséget lehet csökkenteni. A keverékben a rideg lakk adja a kötőerőt, és a szilárd filmképző funkciót, az elemi gyanta pedig lágyítóként csökkenti a lakk merevségét, tartósabbá téve azt.

Az elemi gyantának még egy érdekes tulajdonsága van, minden balzsamnál jobban képes terülni.

A terülés azt jelenti, hogy a felületre felhordott anyag, egy nagyon sima, feszes felületté "terül" ki.

Pl. az ilyen anyagban látható ecsetnyomok is eltűnnek, a felület teljesen kisimul a végső száradás előtt.

Ez a terülő képesség minden lakknál, fontos és meglévő funkció, azonban a leginkább a természetes balzsamokra jellemző, és minden lakk és balzsam felett az elemi gyantára.

Az elemi gyanta leghíresebb felhasználója a Franciai William Adolphe Bouguereau (1825-1905 )volt.

Bouguereau kép

Figyeld meg, mennyire nehéz megtalálni a képein a textúrát.

Bouguereau copál lakkhoz kevert elemi gyantát, ezt a keveréket módosította, szükség szerint lenolajjal és vagy terpentinnel, vagy levendulaolajjal. Ez a "Bouguereau médium". Itt a kopál lakk egy nagyon erős kötők képességet ad a keveréknek az elemi gyanta, pedig olyan terülést produkált, hogy a Művész amúgy is vékony anyaghasználatában (lazúrfestés) ecsetnyomoknak szinte nyoma sincs, se textúra, se faktúra nem látható, vagy csak elvétve. Alkotásai emiatt egészen fényképszerűek, jóformán csak a témaválasztás és a festői modor az, ami jelzi, hogy itt bizony valójában festményekről van szó.

Kemény gyanták

A kemény gyanták a gyanták egy speciális csoportját jelölik. A kemény gyanták, un. fosszilis maradványgyanták. Ez azt jelenti, hogy ezek valamikor az őskorban ugyanolyan lágy gyanták voltak, mint a mai lágy gyanták, aztán ezek a földtörténet folyamán megkövesedtek. Tehát egyfajta fossziliává változtak.

A kemény gyanták illóolajokban nem oldódnak. Oldások csak úgy történhet, hogy száradó zsíros olajat, pl. lenolaj, forralnak, közben egy másik edényben megolvasztják a gyantát. A gyanta ilyen megolvadt állapotban képes a forró lenolajban oldódni. Miután kihűlt a keverék egy sűrű, szirupos állagú, nagyon sötét töményen akár feketének látszó, fény felé tartva, sárgás, vagy vörösesbarna színű olajlakk lesz. A magas hőmérsékleten a megolvadt gyanta részek összekapcsolódnak az olajrészecskékkel, egy fúziós kötést követően. Ez az erős kapcsolat egy új anyagot, hoz létre, amit olajlakknak, vagy kemény lakknak nevezünk.

Ez az anyag nem úgy szárad, mint az illóolajban oldott lágy gyanták, ahol a száradási folyamat része az illóolaj elpárolgása. És maga a gyanta képes megkötni. A kemény lakkokban található kemény gyanta, önmagában nem tud megkötni. Itt a száradó olajképez filmréteget. Ez az olaj, azonban a hozzákapcsolt gyantának köszönhetően, keményebb és fényesebb filmréteget tud képezni, a főzési folyamat miatt a száradási sebessége is nő. A kemény gyanta, önmagában nem tudna megkötni, az csak arra képes, hogy megolvadjon, majd kihűlve visszamerevedjen. Ezt a visszamerevedést, azonban megakadályozza az olaj. Tehát az ilyen kemény lakk végül is egy "felturbózott" olaj lesz.

Egyes források szerint a képeket megsötétíti, és roncsolja a kemény lakk alkalmazása. Vannak azért perspektívák ebben az anyagban.

A kemény lakkok a mester médiumok közé tartoznak, használatuk önmérsékletet és szakértelmet igényel, cserébe csodás tulajdonságokkal ajándékozzák meg az alkotót.

Először is, a kemény lakkok utólag nem távolíthatók el a festmény felszínéről, hiszen ugyanolyan olajfilmet képeznek, mint a festék. Végtére is itt is csak az olaj száradásáról van szó.

Ugyanakkor ez a kemény lakk, mivel egy száradó olaj ő maga is, alkalmas arra, hogy a nem teljesen megszáradt festékfilmet lakkozzuk vele. Gyakorlatilag egy utolsó réteg olajfestékfilmként viselkedik a képen.

Hátránya sötét tónusa, mely sötétíti és torzítja a tiszta színeket, igaz, hogy többet már nem sötétedik, hiszen ennél sötétebb már aligha lehet. ennél fogva ez előny is lehet.

Másik hátránya, hogy nem távolítható el, nem mosható le úgy, mint pl. a dammar lakk.

A vízpárának viszont ezek a kemény gyanták állnak legjobban ellen, ezek képesek ettől legjobban megvédeni festményünket.

A kemény gyantáknak 2 csoportja van.

Borostyángyanta

Az egyik csoport a Borostyángyanta, vagy borostyánkő- ez megegyezik azzal az anyaggal, amiből a borostyán ékszereket csiszolják.

Borostyán gyanta

Földünkön elsősorban a Balti tenger Lengyel partvidékén bányásszák, a tengerből gyűjtik. A borostyán gyantát, kb. 255-320 Celsius fok közötti hőmérsékleten olvasztják meg, majd olvadt állapotban forró len, dió vagy mákolajban oldják. Az elkészítése ennél a leírásnál kissé bonyolultabb variációkból is állhat, sokféle recept létezik. Hazánkban 2 féle kapható a blockx méregdrága lakkja és a mérsékelt áru Renesans borostyánlakk.

Kopál gyanták családja

A kopál gyanták családja igen népes, sokféle van belőlük, sokféle minőségben, mindig a lelőhelyük alapján nevezik el őket. Pl. Zanzibári kopál, Kongói kopál stb. Gyakorlatilag van a Borostyángyanta és az összes többi kemény gyanta valamiféle kopál gyanta.

Kopál gyanta

Napjainkban kétféle kapható szélesebb körben a Madagaszkári kopál és a Manila kopál.

A Madagaszkári kopál szinte mindenben megegyezik a Borostyánnal felhasználását tekintve, csak alacsonyabb hőmérsékleten oldódik.

A Manila kopál, már egy félig kemény gyanta, vagy inkább félig lágy gyanta, mely nem fosszilis, de a kopálokhoz nagyon hasonló és csak részben oldódik alkoholban, vagy ezt is olvasztani kell, de már 150 Celsius fok körül megolvad.

Kopál lakkot Magyarországon az Artexportnál vehetünk A Lefranc & Bourgeois márka alatt.

Balzsamok

A balzsamok létrejöttét már tisztáztuk, fontos megemlíteni, hogy a balzsamokat általában egy származására utaló előtaggal látják el, ami vagy a fára utal, amelyből nyerték, vagy földrajzi származására, pl. vörösfenyő balzsam, vagy Canada balzsam. Utótagként pedig vagy a balzsam kifejezés használják, vagy egyes esetekben a "balzsam" kifejezés helyett használatos a "Terpentin" kifejezés is. Pl. "Velencei terpentin" Ez logikus, hiszen a balzsamok még tartalmazzák a terpentint is, hiszen az még nem távozott el belőlük.

A balzsamokat lakkok készítésére nem tartják alkalmasnak, mert vagy túl ridegek, vagy ragadósak maradnak. Ezek a tulajdonságok pedig kerülendők a lakkoknál, de már összetettebb lakkreceptekben előfordulnak komponensként, ill. a legkiválóbb festőszer alapanyagok. A gyanták és balzsamokból készített festőszerek megszámlálhatatlan variációiból, szinte egyedül a balzsamok azok (a kopaiva balzsam kivételével) melyekről nincsenek riasztó adatok, amik azt mutatnák, hogy az öregedő festményen ilyen-olyan káros nemkívánatos hatást okoztak. Mondhatni ésszerű használat mellett teljesen biztonságos gyantás festőszerek készíthetők belőlük, melyek hosszútávon sem fognak a festményen káros elváltozásokat okozni.

A balzsam szerepe a festőszerekben meglehetősen összetett. Részben mint általában minden gyantás összetevő soványítja a festőszert, ezáltal a festéket is, hiszen a gyanták és balzsamok, nem tartalmaznak zsíros olajokat, így soványító hatásuk van. Ugyanakkor az illóolajokkal ellentétben úgy képesek a festéket soványítani, hogy nem gyengül annak kötőereje olyan mértékben, mintha csak kötőanyag nélküli illóolajjal kevernénk a festéket.

A gyanták és balzsamok ugyanis mint ahogyan azt feljebb tisztáztuk, képesek szilárd filmréteget képezni. Ezáltal jelenlétük bár soványítja a festéket, de ugyanakkor saját kötőképességét is átadja neki.

További közös tulajdonságuk, hogy többnyire fényes filmréteget képeznek, ezért a festékhez adva, annak fényességét növeli, ezáltal a színeket ragyogóbbá, mélyebbé teszi.

Mivel a gyanták többnyire terpentinben vannak oldva, a balzsamok pedig természetes módon tartalmaznak terpentint, ezért a festék száradási sebességét is többnyire gyorsítják. Ez részben saját száradási sebességük által, részben a bennük található, vagy hozzájuk adott terpentin oxigénfelvételt segítő tulajdonsága miatt van így.

A balzsamok további tulajdonsága, hogy segítik a festék terülését a gyanta lakkoknál is erősebben. emellett, van egy érdekes képességük, ragadós állaguknak köszönhetően, a festék megfolyó képességét felhígított állapotban is valamelyest csökkentik.

Továbbá, képesek úgy áttetszővé tenni a festéket, hogy az viszonylag testes marad, nem vékonyodik úgy el, mintha oldószerrel, vagy normál olajjal lenne hígítva.

Közönséges fenyőbalzsam

Erdei fenyők és lucfenyők nedve, a nemesebb balzsamoknál zavarosabb, sokak szerint festészeti szempontból alacsonyabb rendű, anyag.

Közönséges fenyőbalzsam

Egyes kísérletek szerint azonban ez vitatható, és csak a zavaros állag az, ami megtévesztő, ez felelős az előítéletekért, és sok nagymester használta hatékonyabb a múltban. Napjainkban, mint a legolcsóbb balzsam ebből párolják le a terpentint. Vörösfenyőbalzsamhoz is szokták adagolni, annak szaporításaként.

Vörösfenyő balzsam

A vörösfenyő egy az Alpokban őshonos lombhullató fenyőféle balzsama. Színe általában tiszta, vöröses barna áttetsző, konzisztenciája sűrű, mézszerű. Száradási sebessége a további balzsamokhoz képeset ennek a leglassabb.

Vörösfenyő balzsam

Velencei terpentin

A velencei terpentin egyes források szerint ugyanaz, mint a vörösfenyő balzsam, csak egy időben Velencén keresztül hozták forgalomba innen a neve. Más források szerint, a vörösfenyő, balzsam klofóniummal, vagy közönséges fenyőbalzsammal szaporított változatát nevezik így. Napjainkba ezt a gyakorlatot alkalmazzák a gyártók többnyire. A Kremeer és a Pannoncolor is egészen biztosan olyan velencei terpentint árul, ami a két balzsam keveréke, a többiről nincs információm. Sajnos vélhetően egyes esetekben a fenti gyakorlatot úgy követik, hogy a vörösfenyőbalzsamot vörösfenyőbalzsamnak nevezik, de szaporítják közönséges fenyőbalzsammal, kihasználva a két balzsam közti zavart.

Strassbourgi terpentin

Szintén az Alpokban élő ezüstfenyő fajta nedve, e vörösfenyőbalzsamnál gyorsabban szárad, színe világosabb és illata is finomabb, száradási sebessége sokkal gyorsabb, de ára is erősebb.

Strassbourgi terpentin

Tehát a Velencei terpentin neve megtévesztő lehet, mert nem balzsamnak, hanem terpentinnek nevezik, de attól még ez nem illóolaj, hanem mézszerű ragadós balzsam.

Canada balzsam

Egy Észak Amerikai jegenyefenyő nedve, az összes balzsam közül ennek legtisztább a színe száradási sebessége is gyorsabb. De ennek van a legdrágább ára is a balzsamok között.

Copaiva balzsam

Festészeti célból jelentéktelen, problémás és veszélyes anyag, a képeken durva repedéseket okozhat. Restaurátorok használják bizonyos célokra.

Műgyanták

A műgyanták jelentősége napjainkban kezd erősödni, sok olyan típus van, ami festészeti célokra igen megfelelő. A Műgyantákat ritkán használják festőszerben, inkább festménylakkokat készítenek belőlük. Mivel többnyire jól oldódnak vízben vagy lakkbenzinben, ezért kíméletesebbek, mint a terpentinben oldott természetes gyantákból készített társaik. Ez alatt azt értjük, hogy a lakbenzin közel sem olyan agresszív oldószer, mint a terpentin és más illóolajok, így a félig megszáradt festékfilmet sem valószínű, hogy felpuhítja, feloldja, ellentétben a terpentines társainál.

Ezek egyik legjobb példája a Regalrez lakk.

Egyébként a műgyanta lakkokat érdemesebb készen megvenni. Bár előre bocsátom, a Regalrez kivételével olajfestékekhez nem ajánlom, mert nagyon idegennek érzem, őket.

A műgyanta lakkok törésmutatója más, mint a természetes gyantáké. Ez főleg a jóval nagyobb molekula méret miatt van így. Ez egy szavakkal nehezen megmagyarázható jelenséget okoz, nevezetesen az ilyen lakkokkal lakkozott festmény olyan "műanyagszerű" ami lévén, hogy áttetsző és színtelen lakkokról beszélünk nehezen megfogható, de érzékelhető különbséget jelöl.

Legjobb példája ennek, ha megnézzünk egy lelakkozott parkettát, vagy bútort, egészen másnak érzékeljük, mint egy lelakozott festményt. Ez a különbség érzet a lakkok molekula méretbeli eltéréséből adódik.

Ez a jelenség okozza, azt, is, hogy érzékeljük az akril és az olajfestmény között is a különbséget.

Ezért javaslom a természetes gyanták használatát lakkozásra, vagy a műgyantákból csak a Regalrezt, amely molekula méretben és kinézetben is szinte megegyezik a damarral.