Lakkok és lakkozás

A lakkozása a festészetben, nem minden rendszernél szükséges.

A pasztell és szénrajzokat nem lakkozák, csak egy vékony szeszes lakkal permetezik, fixálják.

Az akvarell képeket szintén nem szokás lakkozni, hiszen sajátos légies hatásuk éppen lakkozás nélkül mutatkozik meg. Bár létezik akvarell lakk is, de a fentiek miatt nincs elterjedve. Ugyanez vonatkozik a gouache technikára is.

A tempera képeket sem szokás lakkozni. Ha egy tempera képet lelakkoznak, akkor nagyon hasonlít az olajfestményre. Ugyanakkor a tempera festé lényegét éppen az a friss, pasztelles, ropogós, matt megjelenés adja, amit lakkozás nélkül, mutat az ilyen festmény. Ha már le akarjuk lakkozni, akkor a lényegét veszíti el a kép, és annyi erővel akár olajjal is festhetnénk.

A fenti festékrendszerekben létrejött alkotásokat, lakkozás helyett, üveglappal szokás védeni.

A fentiekből, következik, hogy a lakkozás elsősorban az olaj és akril festmények esetén szükséges.

A lakkozásnak a festészetben 4 funkciója van

1. Esztétikai funkció
2. Mechanikus védelmi funkció
3. Szigetelő funkció
4. Korrigáló funkció

Esztétikai funkció

A lakkok képesek egy egységes megjelenést adni a képnek, pl. fényes megjelenés. Továbbá a színeket is felélénkítik, elmélyítik. Így a festmény összhatása esztétikusabb lesz, mint lakkozás nélkül.

Lázható a képen a lakkozott rész, sötétebb, mélyebb, ragyogóbb, így végül esztétikusabb is.

A szilárd rideg és kemény lakkréteg enyhébb mechanikai sérülésektől is védi a képet, pl. felszíni karcolás stb. Továbbá a por és egyéb szennyeződésektől is megvédi a festékfilmet, hiszen azok nem a festékre kerülnek, hanem a lakkra. Így a lakkal együtt eltávolíthatók a festmény felszínéről. Ezáltal tulajdonképpen lehetővé válik a festmények tisztítása, felújítása is. Az eltávolított, elkoszolódott lakkréteg helyére aztán egy új, friss lakkbevonatot tesz a restaurátor, így az alkotás mintegy új ruhát kap.

Szigetelő funkció

A legtöbb lakknak van némi szigetelő hatása, legerősebb szigetelő hatása a kemény gyanta lakkoknak van. Ez a szigetelő hatás, képes a levegőben, (főleg a városi szmogos levegő) lévő savas szennyeződésektől a képet, melyre egyes pigmentek érzékenyek lehetnek, továbbá a levegőben lévő vízpára ellen is részben védelmet nyújt.

Korrigáló funkció

Festés közben előfordul, hogy nem egyformán adagoljuk a festőszert, esetleg a festék sem egyforma rétegvastagságban kerül a képre, így a kép egyes részein eltérő szívó hatás keletkezeik, a rossz alapozás is okozhat ilyen hibákat. -ez gyakran úgy mutatkozik meg, hogy a festményen véletlenszerűen váltakozva, fényes és matt foltok váltogatják egymást.

Ezt a jelenséget szaknyelven úgy hívjuk, hogy "beütés" vagy "Beütött a kép".

Az ilyen beütéseket az egyenletesen matt vagy fényes esetleg selyemfényű lakk megszünteti, hiszen végül is eltérő fénytörésről van szó, melyet a lakk a saját egyenletes fénytörésével felül ír.

Így a lakkal korrigálni tudjuk az ilyen hibákat.

A festménylakkok veszélyei

A festménylakkok nem csak esztétikusabbá tehetik a képet, de akár el is ronthatják, ez vagy az egyes lakkok saját tulajdonságai miatt történhet, vagy a rossz technológia, a hibás alkalmazások miatt történhet.

Sárgulás, sötétedés

gyes lakkok, idővel sárgulhatnak. Legjobban a lágy gyanták sárgulnak meg, sárgul a dammar is de a mastix még inkább. A mastix lakkok, olyan mértékben képesek megsárgulni idővel, hogy egy sárga tónust adnak a képeknek, melyek a kék színeket megzöldítik, a fehéreket megsárgítják, a lilákat megbarnítják, egyenletes aranysárga tónusuknak köszönhetően.

Ennek a jelenségnek saját neve is van a művészettörténetben. Úgy hívják, hogy "Galéria tónus".

Régebben megpróbálták eltávolítani, ma sokszor meghagyják, mint a festmény természetes velejárója.

A kemény gyanta lakkok saját sötét színüknek köszönhetően, már felkenéskor jeleznek egy ilyen sötétebb tónust, ugyanakkor ezzel együtt jól kalkulálhatóak. Hiszen már munka közben látjuk a végeredményt, ugyanis a főzés során eleve sötétté váló keménylakkok már tovább nem nagyon sötétednek, így ott nincsenek ilyen utóhatások.

Krétásodás

A krétásodás egy olyan folyamat, amikor az elöregedett a lakkréteg a festmény felszínén változáson megy keresztül. ez a változás egy matt, kristályosodásban jelentkezik, mely a kép ragyogását megszünteti, a színeket elhomályosítja. Ez a leginkább a mastix lakkra, kisebb mértékben a damar lakkra jellemző. A krétásodott lakkot, eltávolítani is nehezebb a festmény felszínéről, mint a frissebb lakkot.

Védekezni a lakk időben történő, lemosásával és új, friss lakkrétegre cserélésével lehet ellene.

Homályosodás, repedezés, hólyagosodás, mattulás

Ilyen hibák, főleg akkor következnek be, ha a lakkot a festékfilm teljes száradása előtt, esetleg túl vastag rétegben kenjük a festményre. Ilyenkor a lakkal, amely gyorsan megszárad, lezárjuk a festékfilmet, és a festékben lévő nedvesség utat keresve magának a szigetelő lakkrétegen keresztül, ilyen hibákat produkálhat. Továbbá, mivel száradás közben a festékfilm veszít a tömegéből, (zsugorodik) így feszítő erő is keletkezik, mely szintén repedések, kialakulásához vezethet.

Elkenődéses oldás

Ha a festékfilm nincs tökéletesen átszáradva, vagy a felszíni száradás alatt még nagyon lágy, akkor előfordulhat, hogy a lakkban lévő agresszív oldószer, feloldja az ilyen gyengén száradt rétegeket. Ez sokszor a festmény egy-egy olyan részén jelentkezik csak, ahol lassabban száradó szín van, vagy vastagabb festékréteg. Így egy ilyen kis rosszul megszáradt rész feloldódva lakkozás közben bele keveredik az átlátszó lakkba, azt megszínezve, így elszíneződött, csíkokat, belemosásokat okozhat elcsúfítva a képet.

Az is előfordulhat, hogy a lakk száradása közben, lassan oldódik fel és kissé elmosódnak a formák.

Emiatt célszerű, megvárni a kellő száradási időket, illetve olyan lakkokat használni, melynek oldószere, ásványi oldószerek, pl. lakkbenzin.

Az ideális festménylakk tehát olyan lakk, mely viszonylag gyorsan szárad és sárgulásra, sötétedésre nem hajlamos. Továbbá, öregedés közben a repedezésre, krétásodásra sem mutat hajlandóságot. Az ideális festménylakk törésmutatója a damar gyantáéhoz közelít, így megjelenésében a festménylakkoknál megszokott esztétikai megjelenést érezzük ránézve.

Az ideális festménylakk, nem oldja a gyengébben megszáradt rétegeket, kevésbé agresszív oldószer végett.

Festménylakkok csoportosítása

Amikor festménylakkokról beszélünk, akkor többféleképpen lehet őket csoportosítani. Fényességük szerint, alkalmazási területük szerint, oldószerük, felhasználási módjuk és alapanyaguk szerint. stb.

Fényességük szerint a lakk lehet

Fényes

Selyemfényű

Matt

A selyemfényű a fényes és a matt között található, amolyan kompromisszumként.

A fényes lakkok, fényük segítségével, tüzesebbé és mélyebbé teszik a festményt, megjelenésében esztétikusabb lesz a kép.

A matt lakk, funkciója kifejezetten a védelem, hiszen fényt nem ad a képnek.

A selyemfényű ténylegesen egy kompromisszum a kettő között.

Mindhárom bevonat képes kiegyenlíteni a festmény felületén lévő esetleges fányes/matt foltokat, az un. beütéseket.

Alkalmazási területük szerint a lakkok az egyes festmény rendszerekhez köttetők.

Pl. A szintetikus vizes lakkok olajfestményhez nem valók, a kemény lakkok csak olajfestményhez esetleg temperához alkalmasak. A sellak kifejezetten pasztell és szánrajzok fixálására megfelelő. stb.

Oldószerek szerinti csoportosítás

Oldószerük szerint a lakkok lehetnek vizes, olajos, illóolajos vagy ásványi oldószeres és szeszes lakkok.

A vízben oldódó lakkok

Általában szintetikus gyanta lakkok, melyek akril festékek esetleg vízzel hígítható olajfestékek lakjaiként szolgálnak.

Olajban oldott lakkok

Az olajlakkok többnyire keménygyanta lakkok (keménylakkok) melyek csak forró olajban képesek oldódni. Ezek olaj és temperafestékek végső lakkjai lehetnek.

Az illóolajban oldott lakkok

Többnyire természetes lágy gyanták, (damar, mastix) ezek általában a legjobban terpentinben oldódnak. (a többi illóolaj száradási ideje túl lassú, hogy lakkozáshoz alkalmazzuk).

Ásványi oldószerben oldott lakkok

Főleg a szintetikus gyanták, (néha a damárnál is látunk rá példát) melyek elsősorban olajfestékre, vagy temperára kerülnek. Néha akrilfestékhez is találunk ilyen lakkokat. Az ásványi oldószer alapú lakkok, néha kissé lassabban száradnak, mint a terpentinnel oldott társaik, ez függ a szintetikus gyanta típusától is, de az ásványi oldószer (pl. lakkbenzin) eleve lassabban párolog el a festékből, mint a terpentin.

Az ásványi oldószer nem olyan agresszív oldószer, mit a terpentin ezért nagyon alkalmas lakkok készítésére.

Szeszes lakkok

Alkoholban vagy denaturált szeszben oldott lakkok, olaj festészetnél ritkán használatosak. Aranyozásnál használják a Sandarak lakkot, mely a sandarak gyantából készül. Pasztell és szénrajzokra a fehérített sellakot szokták használni. A sellak és a szandarak lakk egyaránt denaturált szeszben oldott lakkok, illóolajokban és ásványi oldószerekben nem oldódnak. A szesz gyors párolgása miatt az ilyen lakkok nagyon gyorsan száradnak.

A sellakot szokták még festmények alárajzolásának fixálására, használni. Vagy pl. kréta alap szívóképességének csökkentése végett a festés előtt a kréta alapra fújni.

Némelyek az új, még nem használt paletta +beavatására" is használják. A paletta szívóképességének a csökkentése végett (ha nagyon szív a paletta, akkor kiszívja a festékből az olajat és a festék munka közben megkeményedik a palettán) egyfajta szigetelő rétegként.

Felhasználási mód szerinti csoportosítás

Felhasználási mód szerint a lakkok 3 csoportra oszthatók

1.Retus lakkok

1. Végső lakkok
2. A komponensek fenti két területen kívül, sokszor, mint festőszer komponens is feltűnnek.

Retus lakkok

Olyan átmeneti lakkok, melyek nagyon vékony filmréteget képeznek, sokszor ásványi oldószerrel vannak oldva. akár természetes akár szintetikus gyantából is készülhetnek. Az ilyen lakkok, nagyon vékony filmet képeznek, így alkalmasak a nem teljesen megszáradt festményekre egy ideiglenes bevonatként. Ennek funkciója lehet védő, funkció, amíg a végső lakk rá nem kerülhet (kb. 6 hónap után). Vagy izolációs célja is lehet az ilyen lakkok alkalmazásának, amikor egy réteget valamilyen okokból szeretnénk egy kicsit lezárni, mielőtt a következő réteget ráfestjük. Ilyenkor mivel a festékfilmen lévő vékony retus lakkrétegre festünk, ezért a két festékréteget egymástól elválasztja (izolálja) a retus lakk. Főleg restaurátorok alkalmazzák ezt a technológiát.

Végső lakkok

A retus lakkal ellentétben a végső lakk kész festmény lezárására szolgál. Melyre már további festékréteg nem kerül, így a festmény esztétikai összhatásához is hozzájárul.

1. Komponensek

Egyes lakkok, főleg a kemény gyanta lakkok és a természetes lágy gyantákból, terpentinben oldott lakkok sokszor további festőszerek alkotóelemeiként, komponenseiként is szolgálnak.

Alapanyagok szerint 4 fő típust különböztetünk meg, melyek a következők.

1. Lágy természetes gyantából készített lakkok
2. Kemény természetes gyantákból készített lakkok
3. Szintetikus gyantából készített lakkok
4. Viasz lakkok

Lágy gyanta lakkok

Ebbe a csoportba elsősorban 2 gyanta sorolható, a mastix és a damar gyanta. A két gyanta tulajdonsága nagyon hasonló, a 19. század előtt csak a mastixot ismerték a festészetben a 19. századtól a mastixot lassan felváltotta és mára majdnem teljesen ki is szorította a damar. Ennek oka, hogy a damar kevésbé sárgul és krétásodik, mint a mastix. Ára pedig csak a 10 -ed része a mastixénál.

A lágy gyanták később a festmény felületéről a saját oldószerükkel visszaoldhatók, és eltávolíthatók. Ezt a tulajdonságukat, ahogy öregszenek és krétásodnak, fokozatosan elveszítik, így az öreg lakkrétegeket már akkor is nehéz visszaoldani, ha lágy gyantából vannak.

Kemény gyanta lakkok

Ebbe a csoportba is két típus tartozik a borostyán és a copál gyanták. Némileg árnyalja a képet, hogy míg a borostyánból 1 fajta van, addig copálokból nagyon sokféle létezik, melyek tulajdonsága bár hasonló, mégis az egyes copál félék között vannak különbségek.

A keménygyantákból készített lakkok un. olajlakkok. A kemény gyantákat ugyanis csak forró olajban lehet olvadt állapotba oldani. Emiatt ezek a lakkok, sokszor nem is tartalmaznak oldószereket. Bár a száradás gyorsítása és a viszkozitás beállítása végett szoktak hozzájuk adni terpentint vagy ásványi oldószereket, alkalmanként szikkatívokat is.

A kemény gyanta lakkok, mivel a kötőanyaguk az olaj (pl. lenolaj) emiatt száradási módjuk nagyon hasonló, mint az olajfestéké és annak festőszereié. Így lehetséges, hogy ilyen kemény lakkokat a felszíni száradás után a kép festésétől számított pár héttel már használhatjuk végső lakkozásra. Hiszen az ilyen olajlakk tulajdonképpen olyan, mint egy újabb festékréteg a képen. Különösen akkor lehet így alkalmazni, ha nincs benne oldószer, vagy esetleg kíméletesebb oldó hatású ásványi oldószerrel lett keverve terpentin helyett.

A szintetikus gyanta lakkok.

A szintetikus gyantából készített lakkok legnagyobb része olajfestésre véleményem szerint nem szerencsés. Ennek az az oka, hogy az ilyen gyanták molekula mérete jelentősen nagyobb, mint az természetes gyantáké. Ezért az ilyen lakkal lakkozott képen a lakkbevonat másként mutat, sokkal testesebb politúros benyomást kelt, akár a bútorokon, parkettákon látható lakk.

A festménylakkok sokkal éteribb, benyomást keltenek ezeknél.

Ami mégis a szintetikus gyanta lakkok mellett szól, hogy sokkal stabilabbak, sárgulásra kevésbé hajlamosak természetes társaiknál. Továbbá többnyire lehet őket ásványi oldószerekben is oldani.

Az ásványi oldószerekben oldott szintetikus gyanta lakkok, nem fejtenek ki olyan agresszív oldó hatást a festék film felületére, mint a terpentin és egyéb természetes illóolajok.

Ennek a félig, vagy nem tökéletesen megszáradt olajfestékfilmeknél van jelentősége. Ugyanis a tökéletesen megszáradt olajfilmet semmilyen festészetben használatos oldószer nem oldja, erzzel ellentétben a félig száradt még lágy festékfilmet az agresszívabb illóolajok képesek oldani. Így elkenődéseket okozhatnak idő előtti lakkozásnál, ha illóolaj alapú lakkot használunk. Az ásványi oldószer alapú lakkok ezzel szemben kevésbé agresszívek és kisebb a veszélye ilyen rosszul száradt filmrétegek feloldására.

A szintetikus gyanták közül a Regalrez gyanta az ami a damár lakkot tökéletesen tudja helyettesíteni.

Viaszlakkok

A viaszlakkok több változatban léteznek, egyes verzióik olyan damár lakkok, melyek tartalmaznak méhviaszt is, ezeknek a funkciója, hogy selyemfényű, vagy matt bevonatot adjanak.

Másik változatuk az olyan méhviasz paszták, melyeket vékony rétegben felhordanak a festmény felületére, és finom rongy segítségével felpolírozzuk a festmény felszínén. Az ilyen lakkok egy selyemfényű bevonatot adnak, és megkeményedve egy lágy felfényesített viaszréteget képeznek a festékfilmen. Az ilyen viaszréteget utólag nagyon könnyű eltávolítani, terpentinnel, könnyedén lemosható a festmény felszínéről. Ezért nagyon jó alternatívája lehet a lakkozásnak.

A Damar lakk

A festészeti célra leginkább alkalmas dammárt Szingapúrban gyűjtik, ennek igen világos tiszta a színe.

A damar nagy számban tartalmaz többek között triterpéneket, mely az előző lakkozásról szóló cikkemben említett terpéneknek, melyeke a balzsamterpentinben találhatók, közeli rokona.

Így szinte evidens, hogy a damar viszonylag könnyen oldódik terpentinben. Valamelyest oldható, ásványi oldószerekben, de ez nem ajánlott, mert, kevésbé tökéletes az ilyen oldódás és beláthatjuk nem is természetes. Ráadásul a száradási sebessége is lassabb az ilyen oldatoknak.

Tehát a damar kristályokat feloldjuk terpentinben és kész is a damar lakk.

Ilyen egyszerű az egész.

Leírom a pontos módszert és a recepteket.

A szükséges anyagok, eszközök.

Tiszta befőttes üveg csavaros fedővel, egy db. lakkszűrő (háztartási festékboltokban kapható, szitaszövet aljú, egyszer használatos papírtölcsér, filléres áru) damar gyanta, terpentin.

A terpentin kizárólag művészminőségű balzsamterpentin legyen.

A további receptekhez szükséges még, patikában kapható fehérített méhviasz granulátum (gyógyszerkönyvben "Cera alba"néven van, így kérjük), lenolaj, siccativ. pl kobalt szárító. De használhatunk méhviasz pasztát is. A művészellátótól ez mind beszerezhető esetleg célszerű telefonon tájékozódni, hogy van e készleten ilyen anyaguk.

1:1 arányú Damár koncentrátum készítése

A befőttes üvegbe teszünk, 1 tömegrész damar gyantát és 1 tömegrész terpentint. pl. 1-1 csésze.

Ha pontos mértékegységekkel akarunk számolni és mérlegünk is van, akkor úgy számoljunk az arányokat, hogy minden 3 gr damar gyantához adjunk 5 ml terpentint.

Renesans dammar lakk

Zárjuk le a befőttes üveg tetejét és pár nap alatt feloldódik a gyanta a terpentinben. Az oldódás elősegítése, gyorsítása érdekében naponta többször alaposan felrázzuk az üveget, ill. napos időben ablakpárkányon a tűző napon melegítve, vagy max. 40-50 celsius fokos vízbe állítva is gyorsul az oldódás. A fedőre azért van szükség, hogy a terpentin ne párologjon, mert az gyengíti az oldóképességét. Ha túl nagyok a damar darabkák, akár össze is zúzhatjuk oldás előtt, ezzel is gyorsítjuk az oldási folyamatot.

Átlagosan 2-3 nap alatt feloldódik a damar a terpentinben.

A damar gyantában általában vannak apró szennyeződések, ezek többnyire, kéregdarabkák, vagy különböző rovarok részei, ezek, még ragacsos, balzsamállapotban kerültek bele.

Ezek, most az oldatban lebegnek, ezért az oldatot le kell szűrni.

Egyszerűen fogunk egy másik tiszta befőttes üveget, bele ültetjük a lakkszűrő papírtölcsért, és szépen a tiszta üvegbe átszűrjük a koncentrátumot.

Az átszűrt dammár koncentrátumot célszerű néhány napig pihentetni, ezzel az esetlegesen még benne lévő apró részecskék leülepednek az üveg aljára, ha ilyen üledéket érzékelünk, akkor próbáljuk meg átfejteni egy harmadik üvegbe az oldatot az üledék nélkül, egyébként ezzel a procedúrával elkészült a dammar koncentrátumunk.

házi készítésű dammar lakk

A dammar koncentrátum festőszerek és lakkok kiinduló anyaga.

Fényes festménylakk készítése

Ha végső festménylakkot akarunk készíteni, akkor egyszerűen, 1 rész koncentrátumhoz keverünk 1 rész balzsamterpentint, jól összerázzuk és készen van a fényes damar lakkunk.

Retus lakk készítése

Retus lakk készítéséhez 1 rész koncentrátumhoz 3 rész terpentint adunk a fenti módon összerázzuk és kész.

Retuslakk

A damar lakk előfordulhat, hogy száradás után még hetekig enyhén ragadós marad, ezt próbáljuk meg elkerülni, mert így a porszemek is bele ragadhatnak, ami elcsúfítja festményünket. A ragadóság oka, vagy az alacsony hőmérséklet, fény hiánya száradás közben, rossz szellőzés, ill túl vastag rétegű lakkozás.

Ha a fenti kritériumoknak nem tudunk megfelelni, akkor az alábbi 2 módszerrel segíthetünk a ragadóság elkerülésében.

Első módszer.

Szárító damar lakk készítése

A damar lakkhoz valamilyen siccativot (szárítót) adunk. Ezek többfélék lehetnek, pl. Haarlem siccativ, Courtray siccativ, White siccatív, Világos és sötét siccatív, Cobalt siccativ stb. Mindegyik eltérő erősségű ezért szigorúan tartsuk be az adott típus adagolási útmutatóját, ezek a mennyiségek 0,5 -10 % között mozognak! Ha túladagoljuk repedéseket okozhat így inkább kicsit kevesebbet használjunk az előírtnál, mint többet. A siccativok egyébként olyan fémsók vagy egyéb anyagokból készülő szerek, melyek katalizálják, gyorsítják az olajok és gyanták oxigénfelvételét, ezáltal gyorsítva, lerövidítve a száradási időt.

Második módszer.

Damar firnisz készítése

előtte egy kis művészettörténeti kitekintő.

Amikor a lakkban zsíros olaj is található, akkor firnisznek szokták nevezni. Bár néha az összes lakkot is nevezik firnisznek.

A firnisz kifejezés az olasz "Vernice" szóbol ered, mely lakkot jelent.

Mivel latin eredetű szó, így a francia nyelvben is hassonló a hangzása ahol így írják, hogy "Vernis".

A 19. században a francia Salon és egyéb kiállítások idején, gyakori volt, hogy egy festmény kiállítást, hivatalos a nagyközönségnek szoló megnyitóját, néhány nappal megelőzte, egy zárt körű, a szakmának, szoló megnyitó. Ezen alkalommal a szakma jelentősebb képviselői, gyűjtők, kritikusok, művészek, műkereskedők, művészettörténészek és egyéb szakmabeliek voltak jelen. Ilyenkor gyakran javaslatot tettek egy-egy módosításra az egyes művészek képein, amit az ha ezzel egyetértett, még ilyenkor el is végzett.

Emiatt sokszor a lakkozást csak ilyenkor végezték el, hogy az esetleges változtatásokat még el tudják végezni.

Korabeli ábrázolás a vernissageról

Így mivel csak ez után lakkoztak ezt az alkalmat nevezték "Vernissage" néven. Ez körülbelül eredetileg azt jelentette, hogy "a lakkozás napja". De pl. az angolban már mint "Megnyitó"-ra változott a jelentése, utalva a szó jelentésére.

Íme a recept

8 rész damar lakhoz 1 rész lenolajat keverünk rázással és kész a damar firnisz. A damar firnisz száradását kissé gyorsítja és keményebb, ellenállóbb ugyanakkor rugalmasabb filmréteget képez, hátránya, hogy az utólagos képről visszaoldást nehezíti. Ehhez a recepthez szintén adhatunk száradásgyorsítás végett siccativot is.

A fenti két formula, csökkenti a ragadóság esélyét. Az alábbi 3 recept szintén gyorsítja a száradást, és megszünteti a ragadóságot.

A következőkben a matt és selyemfényű festménylakk készítését írom le.

A viaszlakok kedvező tulajdonságai, gyorsabb száradás, lágyabb rugalmasabb, nem ragadós filmréteg, utólag könnyebb eltávolítani a festményről.

Ugyanakkor minél nagyobb a viasz aránya a lakkban, úgy változik a lakk fényesről a selyemfényen át a matt lakkig.

Alapvetően a kész damar lakkot kell módosítanunk méhviasz pasztával. Ezt vehetünk készen is, de készíthetünk magunk is, úgy olcsóbb.

Méhviasz paszta készítése

Méhviasz granulátumot kb. 50-70 celsius fokon megolvasztunk vízfürdőben (egy nagyobb edénybe vizet teszünk és forraljuk, egy kisebb edénybe tesszük a méhviaszt, és ezt a viaszos edényt a nagyobb edényben lévő forró vízbe tesszük, lógatjuk). Így nem károsodik a viasz, csak a szükséges mértékig melegítjük, míg el nem olvad. Majd az edényt levéve abbahagyjuk a melegítést és az olvadt viaszhoz terpentin keverünk. 1 rész viaszhoz 1-2 rész terpentint kell adagolni. Folyamatosan keverjük, míg a keverék ki nem hűl és egy képlékeny, alakítható paszta marad. ezt a pasztát légmentesen záródó tégelyben tároljuk, melyet lehetőleg töltsünk tele, hogy ne kezdjen elpárologni a terpentin, mert akkor visszakeményedik a viasz.

fehérített méhviasz granulátum

méhviaszpaszta

A fenti két méhviasz paszta megvásárolható a muveszkatalogus.hu webáruházban

A lenti receptben hozzávetőleges kiindulási arányokat adok, melyeken mindenki tovább finomíthat.

Matt lakk készítése

A damar lakkot kb. 50-70 Celsius fokon vízfürdőben melegítjük, majd az edényt félretéve 4 rész lakkhoz egy rész viaszpasztát keverünk, míg el nem oldódik. Ez a matt damar lakk receptje.

Selyemfényű dammar lakk

Selyemfényű lakk készítése

Ugyanaz, mint a matt lak, csak az arányok változnak, itt 4 rész lakkhoz ½ rész viaszpasztát adunk.

A viasz tartalmú lakkokban a viasz sokszor leülepedik a palack aljára tárolás közben. Ezért használat előtt, mindíg alaposan rázzuk fel.

Szárító viaszlakk készítése

Itt minimalizáljuk a viasz mennyiségét, mert azt szeretnénk, ha fényes maradna a lakkunk, de gyorsabban nem ragadósra száradó. Ez esetben a 4 rész lakkhoz kb. 0,1-0-2 rész viaszpasztát adunk.

A fenti mennyiségeket, próbáljuk, ki egy festmény egyik sarkára kenjünk az elkészített viaszlakkból és várjuk, meg míg megszárad. Így láthatjuk, hogy elértük e a kívánt hatást, ha nem akkor az eredmény függvényében növeljük vagy csökkentjük a viaszpaszta arányát a lakkban.

Gyakorlatilag minden igényt kielégítő lakkot elkészítettünk a fenti receptekkel, melyek olajfestmények lakkozásához szükségesek lehetnek.

A fenti összes lakk és a damar koncentrátum valamint a méhviasz paszta, egyéb anyagokkal keverve, mind használható különböző festőszerek készítéséhez is, mely formulákról a következő bejegyzésekben fogok írni.

Ne feledjük a retus lakk kivételével az összes itt felsorolt lakkot csak 6-12 hónappal a festmény elkészülte után, annak teljes száradását követően alkalmazhatjuk, utalnék előző bejegyzésemre.

A fenti összes recept működik mastix gyantával is, az arányok is kb. ugyanolyanok a folyamatban sincs eltérés, az összes különbség talán csak annyi, hogy a mastix gyanta talán tisztább, a szennyeződésektől mentesebb és gyorsabban oldódik, mint a dammar gyanta.

Kemény lakkok

Hazánkban összesen 2 féle borostyán és egyféle copál lakk van kereskedelmi forgalomban

blockx borostyánlakk

Renesans borostyánlakk

Lefranc Bourgeois kopál lakk

Borostyánlakkból a Blockx és a Renesans márkák kínálata található meg a muveszkatalogus.hun, Copál lakkból pedig a Lefranc & Bourgeois terméke az Artexportnál. Mindhárom anyagot nagyon jól lehet festőszer komponensként alkalmazni. A Blockx ára szinte megfizethetetlen a másik kettő ára viszont abszolút barátságos tudásukhoz képest. Végső lakkozásra is alkalmasak.

A kemény lakkok végső lakként történő alkalmazásával az a probléma, hogy utólag nem távolítható el a festékfilmről. emiatt én nem javaslom végső lakkozásra. Ugyanakkor a levegő páratartalma ellen, párás, vizes helységekben ez véd a legjobban, tehát ilyen esetben megfontolandó használatuk.

Kompromisszumos megoldást jelenthet, hogy egy rétege keménylakkot alkalmazunk végső, lakknak, majd ezt még egy lágy gyanta lakkal is lelakkozzuk, mely eltávolítható, "csere" lakként funkcionál, amit időnként restaurátor lecserélhet a képen. Így a tulajdonképpeni szennyeződések ezt a legfelső, lemosható lakkot érintik. A lemosáskor a restaurátori műveletnél pedig a lágy lakk alatti kemény lakk védi a beavatkozástól a festékfilmet.

Így megvalósul a vízpára elleni védelem is és a cserélhető végső lakk funkció is.

Arra figyelni, kell, hogy a kemény lakkok sötétek, így bizonyos tónust adnak a képnek, amit számításba kell vennünk.

A kemény lakkok lassan száradnak, de 1-2 héttel a festmény befejezése után rákenhetők a festményre, hiszen ezek is egy újabb olajrétegnek tekinthetők.

Regalrez lakk az ideális festmény lakk

Az alábbiakban idézem a blogomban korábban közzétett Regalrez lakkról írt bejegyzésemet, hiszen minden információt tartalmaz a kérdéses anyagról

Regalrez gyanta

Megtaláltam a tökéletes festménylakkot!

A történet ott kezdődött, hogy ismerete az a tény miszerint a festményeket nem lehet lelakkozni a teljes száradásuk előtt, ami kb. 6-12 hónap.

Ennek több oka is van.

Egyrészt a lakkal, mint rideg réteggel lezárjuk az olajfesték réteget, ami a száradás közben, károsíthatja a lakk felszínét, repedéseket okozva stb.

Másrészt a legtöbb lakkhoz terpentin használnak, ami erős oldó hatása miatt a félig száradt festéket oldhatja (a teljesen megszáradt olajfestéket nem oldja).

A problémám az, hogy a festmény száradás után be mattul, a színek elveszítik a friss állapotban mutatott ragyogásukat, mélységüket.

A gyanta tartalmú festőszerekkel ez némileg csökkenthető, de itt meg gyakran a kép egyes részein eltérő rétegvastagságok miatt matt foltok alakulhatnak ki (beüt a kép).

Tehát kell az a lakk esztétikai okokból is.

Csakhogy aki hozzám hasonlóan értékesíti képeit, vagy éppen kiállításra viszi, az nem mindig tudja ezt a hosszú időt kivárni.

A borostyánlakk megoldás lehetne, de azzal meg az a probléma, hogy sötétíti, sárgítja a képet, ráadásul később nem visszaoldható a festményről.

Szóval ez a 22-es csapdája.

De jó hírem van, találtam megoldást.

Régóta ismerek egy lakkot, egy amerikai művészfesték gyár a Gamblin egy termékét a Gamvart.

A Gamvart az Amerikai National Gallery Restaurátoraival együttműködve fejlesztették ki és a kép befejezése után 2-3 héttel lakkozhatjuk vele a képet. Csakhogy Amerika messze van drága és körülményes onnan vásárolni.

Sikerült kinyomoznom a Gamvar összetételét.

A Gamvar nem más, mint Regalrez 1094 gyanta.

Festményrestaurálás regalrez lakkal a Van Gogh múzeumban

Referencia link: vangoghmuzeum.nl Itt egy cikk ahol megemlítik, hogy a Hollandiai Van Gogh Múzeumban is ezt használták restaurálásra.

A Regalrez 1094 gyanta, a KREMER -nél kapható.

Felhívtam a Szép mesterségek restaurátor szaküzletet, ők beszerzik megrendelésre.

Konzultáltam a Gyantáról Dr. habil, DLA Kovács Kálmánné Görbe Katalinnal, aki a Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének vezetője.

Ő megerősítette a Regalrez 1094. gyantáról meglévő ismereteimet.

Tehát összegezve a következőket tudtam meg.

A Regalrez 1094. szénhidrogén gyanta, egy ipari műgyanta, mely alkoholban nem, benzinben, lakkbenzinben jól kb. 8 óra alatt oldódik. A lakbenzinnek köszönhetően a viszonylag friss festékrétegre, pár hét elteltével felkenhető, nem oldja azt vissza. Összetételének köszönhetően, főleg ha lágyítókkal kombinálják, nem repedezik meg.

A gyanta molekula tömege alacsony, nagyjából megegyezik a damár gyantáéval. Ez azért fontos mert a legtöbb szintetikus gyanta molekulatömege sokkal nagyobb, mint a természetes gyantáké. Ez abban nyilvánul meg, hogy a szemlélők olyan "műanyagszerűnek" látják, a szintetikus lakk bevonatokat melyek nem mutatnak olyan esztétikusnak a festményeken.

A Regalrez 1094. gyantából készített lakk úgy néz ki a festményen, mint a damar.

A Regalrez mivel lakbenzinben van oldva, pár hétig a lakkozás után enyhén ragadós maradhat, hiszen a lakbenzin lassabban illan el mint a terpentin, ezen valószínűleg kis mennyiségű viasz adagolásával lehet segíteni. A Regalrez fényét ugyanúgy lehet viaszpasztával csökkenteni, mint a damar lakkot, akár selyemfényű, akár matt változatig is. Annyi különbséggel, hogy az ehhez használt viaszpasztát, terpentin helyett lakkbenzinnel készítjük el, a recept arányai ugyanazok, mint a terpentines változatnál. Erről az előző A Damar lakkok készítése házilag c. cikkemben részletesen írtam.

A Regalrez gyanta elég merev ezért szoktak hozzá lágyítóként Kraton G 1650-et adagolni ez azonban elhagyható.

A Regalrez az UV fény hatására néhány évtized múlva be mattulhat, meg krétásodhat. Ez egyébként a damar lakkra is igaz, csak ott előbb is bekövetkezhet a folyamat.

Erre is van megoldás, maximum 2 % Tinuvin 292 vagy 900 antioxidánst kell hozzá adni így ezt kiküszöböljük.

A Regalrez más lakkokkal szemben pl. damár nem sárgul idővel ezért külön is alkalmas festmény lakkozásra.

A Regalrez gyanta évek múlva is könnyen lemosható lakbenzinnel a képről, így probléma nélkül lehet cserélni a lakkozást a képen!

A Regalrez 1094. gyanta oldatot célszerű

kis mennyiségekben elkészíteni, mert viszonylag rövid ideig őrzi meg hatását oldott állapotban (nincs pontos adatom, de néhány, kb. 6 hónapról lehet szó).

A Szép mesterségek boltja a KREMER-től rendelésre beszerzi az említett adagokat.

Regalrez 1094.

100 gr / kb. 3000,- Ft

Tinuvin 900

50 gr (legkisebb kiszerelés) / kb. 8000,- Ft

100 gr gyantához max. 2 gr Tinuvin kell

Kraton G 1250

100 gr kb. 3000,- Ft

100 gr gyantához szintén max 2 % kell (2 gr)

Költség számítás

100 gr gyantához kb. 250-300 ml lakbenzint adunk kb. 180,- Ft és 2 gr Tinuvint kb. 400,- Ft

Így nyerünk kb. 400 ml lakkot kb 3600,- Ft költséggel ez 100 ml mennyiségre leosztva 900,- Ft ami nem is sok.

A probléma, hogy a Tinuvin-ból meg kell venni a legkisebb mennyiséget 8000,- Ft-ért

Saját készítésű regalrez lakk

A lakkozás folyamata

A lakkozás folyamata igen egyszerű, néhány apró részlet figyelemben tartásával mindenki bátran belevághat.

Festmény lakkozás

A gyárilag kevert lakkok általában megfelelő sűrűségűek, ha túl sűrűnek érezzük, akkor olyan oldószerrel hígíthatjuk, amivel a lakk készült. Ez vagy terpentin, vagy lakkbenzin vizes lakkoknál víz, szeszes lakkoknál denaturált szesz.

A lakkozást jobb két vékony rétegben elvégezni, mint 1 vastag rétegben.

Előfordul, hogy az első réteg után kicsit foltos lesz, ha a felület nem egyenletesen szív. ezt még egy réteg felhordásával ki tudjuk küszöbölni.

A lakkozáshoz a legjobb egy 1-2 colos, jó minőségű, lágy szintetikus szőrű ecsetet használni.

Én ezt az ecsetet használom erre a célra.

nekem nagyon jól bevált.

szintetikus lágy szőrű ecset

A lakkozásnál, fontos, hogy lehetőleg por mentes helységben végezzük.

A kép felszínéről ha van rajta por, akkor egy finom puha pamut ronggyal óvatosan poroljuk le.

A lakkot csak olyan ecsettel hordjuk fel, amit csak erre a célre használunk, nehogy maradék színes festékréteg oldódjon ki a rosszul elmosott ecsetből munka közben.

A lakkot bőségesen és egyenletesen hordjuk fel a vízszintesen fektetett festmény felületére.

Eközben egyenletesen próbáljuk eloszlatni. Ha valahol felesleges lakkmennyiséget érzünk, akkor kenjük tovább olyan részekre, ahol mér nincs lakk.

Miután felhordtuk a lakkréteget a képre, tartsuk a fény felé és nézzünk bele a képbe, hogy esetlegesen látunk e kihagyásokat, ha van ilyen akkor ott pótoljuk a hiányzó lakkot.

Ezután azonnal üres ecsettel egyenletesen oszlatva húzzuk át a képet.

festmény lakkozás

Ez úgy történik, hogy az egyik saroktól indulunk a másikig, és közben szélétől a széléig egy mozdulattal végig húzzuk az ecsetet a képen. Ezzel a felesleges lakkot visszaszedjük a képről és egyenletesebbé tesszük a felhordott lakkot. Az elején a lakk felhordása után már pár perc múlva érzékelhetjük, hogy "húz" a lakk, már nem olyan könnyű kenni. Ezt próbáljuk meg nem megvárni az oszlatással, mert ilyenkor már nem tudjuk eloszlatni a lakkot.

Ha készen vagyunk, akkor 1-2 óra múlva jellemzően rá lehet kenni még egy réteget, de ez sok mindentől függ.

Ha szép egyenletes fénye van és nem látunk matt foltokat és egyébb hibákat akkor jó a lakkozás és nem kell többet lakkozni.

A lakkozás másik napjainkban gyakran alkalmazott módja, a szórópalackból való fújással történik. Ilyen lakk szóró sprayket a művészellátókban be lehetz szerezni. Magam nem javaslom ezt a módszert, véleményem szerint ecsettel, jobban tudjuk ellenőrizni a megfelelő rétegvastagságot, mint szórással, ráadásul a sprayk drágábbak is. Ezekből következik, szükségtelenségük.

Egyedül a pasztell fixálásnál találom praktikusnak a szórópalackok alkalmazását.

A szárítást legjobb szekrény tetején végezni, esetleg 45 fokos szögben "arccal" befelé a falnak támasztva a képet.

A szekrény tetején, vagy magasabb polcokon kevesebb por szál a levegőben mint az alacsonyabb részeken. Arra is figyeljünk, hogy télen, ne fűtőtest felett szárítsuk, mert ott nagyobb a por áramlása a meleg levegő feláramlás miatt, mint egyéb helyeken. A képen a lakk, fajtától függően néhány óra esetleg 1-2 nap alatt megszárad. Előfordul, hogy néhány hétig enyhén ragad ettől ne ijedjünk, meg ez normális.

A lakkok saját elkészítése, igazán egyszerű és érdekes folyamat, különösebb erőfeszítést nem igényel, és nagy sikerélményt ad.

Anyagi szempontból is igen gazdaságos tehát minden amellett szól, hogy az alkotó készítsen magának lakkot.

Természetesen egyszerűbb művészellátókban beszerezni a lakkot. A damar lakkot, minden művészellátóban többféle változatban be lehez szerezni, szinte bármelyik márkában. Áran mér komoly különbségek lehettnek.

Ár minőség arányban szerintem a legjobb ezen a területen is a Renesans lakkok, ráadásul a legszélesebb választék is ezekből van. További nagy előny, hogy a renesans megoldotta, hogy ásványi oldószerrel készíti a damar lakkot, így az kevésbé irritáló és nem olyan agresszíven old, mint a terpentinben oldott társai.

Borostyán lakkot is csak a Renesanstól kapunk hazánkban a Blockx borostyán lakkon kívül. Azonban míg a Blockx 23000,- Ft-ért kínál 10 ml borostyán lakkot, addig a Renesans borostyán lakk. kb. 2000,- Ft/ 100 ml.

Ellenörző kérédsek

Milyen funkciói vannak a lakkozásnak?

Milyen hibákat okozhat a rossz lakkozás?

Mik lehetnek ezek a hibák, mire kell figyelni?

Milyen tulajdonságai vannak az ideális festménylakknak.